Hmm....csak jutnék újra hozzád......

Ez am valós érzéseimen alapuló történet..néha te is így érzel,vallld be..

 

 

Nekem már nem számít senki.Bár meghalna mindenki!

2 évvel ezelőtt volt egy kívánságom.Már bánom.
Azon a napon nagyon felidegesített a "barátnőm".

Már nem tudom miért,de a másik "barátnőm"mellé állt.Mint mindig.Számtalanszor kivántam,hogy tűnjenek el,takarodjanak vagy haljanak meg valamilyen úton-módon.Oly sokszor.Ezt az egyet viszont sose bántam meg.Sőt.Kimondottan örülök,hogy azok a barmok eltűntek az életemből.Végre egyedül.Senki se bánt,nem szid le vagy gyaláz meg.Egyedül maradtam.Az áram nem működik.Mit is érek vele?Egy admin se él már.E 2 év alatt egy darab hullát nem találtam.Sokat gondolkodtam azon,hogy hova tűnhetett mindenki,de nem találtam megoldást.Semmi jelét nem láttam annak,hogy valahogy eljutottak volna a világűrbe.Csak úgy...eltűntek.Mindenki.Anyám,bátyáim,nővéreim.Elsőnek,mikor hirtelen senkit nem találtam a lakásban,arra gondoltam,hogy dolgoznak valahol,de mivel iskolába menet a vonat sem jött,a jegykiadó se volt bent,így hazaindultam.Az úton senkivel nem találkoztam.Furcsállottam is,hisz kint áll a vásároskocsi.A boltban sincs senki,pedig már nyitva az ajtó.Akárhol kopogtatok senki.Hmm..akkor megveszem ami kell.A 8 órás vonat se jött,de erre csak 1 óra után jöttem rá.Feladtam.Otthon se volt senki.Anyám telefonja se kapcsolt,csak a nő mondogatta a dumáját.
Ez a nap 2 éve volt.Aznap reggel,mielőtt felkeltem volna,arról álmodtam,hogy kívánok valamit.Nem is tudom én voltam-e,de tisztán éreztem a szél hideg fuvallatát,láttam a lemenő napot,a feljövő csillagokat.Utolsó emlékem egy hatalmas hófehér kéz.Ennyi.Ez az utolsó emlékem,arról a napról.Az a mérhetetlen boldogság,hogy minden dög eltűnt a facebookról és senki sem él.Se a faluban,se a világon.Csak én.Csak is én.Meg az a bunkó,vékonyabb hangú srác a sulimból.De ő is eltűnt egy ideje.Nem is baj.Jobb is így.Ne is találkozzunk többet.Akkor is letámadt és azt hitte ő Ádám,én meg Éva.Nehezen kerültem ki a szorításából,de amint sikerült szaladtam.Gyorsabb voltam egy leopárdnál.Még láttam,hogy futott utánam,de nem ért utol.Szerencse.A Tescotól nem messze álltam meg.Bementem,de senki nem volt ott.Sehol senki.Éhes voltam már,csak gyalogoltam.Hiába a kocsi,ha nem tudsz vezetni.A sorok közt járkálva megláttam a sütiket.Ámultam és bámultam.Úgy sincs senki itt,nyugodtan kezdek neki az evésnek.És tényleg nem volt itt senki,mert szinte az egész hűtőt felzabáltam.Palvin Barbara gyönyörű.A Tescotól messze lévő újságos is reklémozza.3 nappal ezelőtti a legújabb cikk.Este van lassan.Bekéne menni valahova.Nem találok senkit a városban,így bemehetek a szállodába.A recepciós vagy mi nincs a helyén.Vagy hosszú látogatást tervezett a WC-re vagy ő is kámforrá vált.Kivehetem a legmenőbb szobát.Az ágya olyan puha.Bár a kemény a jó.A távírányitó az ágy mellett volt.Bekapcsoltam.Nem volt semmi adás.Végülis a szolgáltató is eltűnt.A számítógép az ablak mellett volt.Bekapcsoltam.Megnyitottam az asztalon lévő egyik videót.Egy cég irodájában beszélgetett egy nő és a főnöke.A nőnek fizetés emelés kellett.Nem érdekes.Inkább nézzünk fel a facebookra.Sehol egy lélek.Hmm.Akkor aludjunk.Olyan jó érzés volt.Úgy hajnali kettőkor megéheztem.Lementem a konyhába.Hatalmas volt.A pulton voltak ételek,ki nem vitt fogások és italok.Reggel tovább indultam,hogy felfedezzem a környezetem.De ez a nap már 7 éve volt.A kapát és a megmaradt ültethető zöldségeket kénytelen voltam kézbe venni.Napok teltek azzal,hogy kapáltam és öntöztem,majd gazoltam.A fiút azóta nem láttam..,de már 10 éve is,hogy utoljára találkoztunk.A nap olyan fényesen világít,mintha a közelembe lenne.Ezt az érzést éreztem 20 évvel ezelőtt is.A nap,sokkal kézzel foghatóbbnak tűnik azóta.De már 5 éve ilyen.A ráncaim kezdenek jobban kirajzolódni,már lassan 6 éve.3 napja érzem egyre közelebbinek a napot.Nem szabad kimennem a házból,különben megégek.Lassan itt az alvás ideje,a nap fénye mégis élénken világítja a nappalit.Befalaztam az ablakokat,de már 2 éve is lehetett,mikor elkezdtem.Nagyon álmosnak érzem magam,mint aki 2 éve egy órát se aludt volna.Lefekszek aludni.A nap már olyan közelinek tűnik,hogy néha azt gondolom,eljött a Világvége,amiről régen beszéltek a Tv-ben.Ennek már 2 hete.A szívem nemsoká megadja magát.Fuldoklok,összesek,levegőért kapkodok,de fölösleges.Az utolsó dolog,amit láttam a nap volt.A fénye minden eddiginél erősebb volt,már-már égette a távoli tájat.És mielőtt a fénye engem is elért volna...behunytam szemem.Örökre.

Oldal: Nekem már nem számít senki.
Anime,manga,játék,zene stb - © 2008 - 2024 - writings.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat