Anime,manga,játék,zene stb

Szasz,nagytestvér,ki nem vagy.Én vagyok az agy.Ha bármi próblémád akad nekem jelezd.-szívott egy slukkot.-Csak jelzem,én,hogy nem cigizek.God bye.




 

Egy átlagos középiskolás lány voltam addig a
napig.


Mivel éjszakai lány vagyok vonz a szórakozás és a kaland,de sajna nem élhetem ki magam,mert
délután 16:35-kor kezdődik a suli.Ez még rendben lenne,ha nem tartana 23:05-ig az utolsó órám.És még védik a gyerekeket.
Tehát!Elindultam haza,minden oké,aztán hazaértem és már semmi nem volt oké!
Egy cég egyik ügynöke ült a nappalinkban.Elsőnek nem értettem mivan,akkor se értettem mikor felém indult,se akkor amikor megállt előttem és végig
nézett rajtam.Tiszta fehér vagyok!Akkor miért bámul ennyire?Tökéletes!-szólalt meg hirtelen az ügynök.-Készítsd elő holnapra.8 órakor érte jövök.
-Mi?Miért jön értem 8 órakor?Hova akar elvinni?Mindig a némákat kell kiszemelni!?
Aznap egész este fenn voltam,mivel hatalmas csapás ért.Egész este a holnapi napon gondolkoztam.Vajon miért volt itt az az ügynök? Holnap mi fog történni velem?Szappant csinálnak belőlem vagy befognak közmunkásnak?Ha befognak közmunkásnak 49990 ft-ot kapok fizetésként vagy többet?És mire rájöttem,hogy ezek a kérdések mind-mind értelmetlenek felkelt a nap.
07:05 perckor bejött anyám és rendbe rakott.Megmosta az arcom,ellenőrizte a fogaim
éppségét,kikészítette a reggelim,előkészítette a ruhám és közben semmit nem szólt hozzám.Meg
akartam kérdezni mi lesz most velem,de inkább letettem a tollat és nem írtam semmit a papírra.
07:50.Már csak 10 perc.Anyám nyugodtan újságot olvas és eszi a müzlijét.Úgy tünik nem zavarja, hogy a lányát elviszi valami idegen.
07:55.Már csak 5 perc.Nagyon ideges vagyok.Hova fog vinni engem?Mit csinálnak velem?Ugye nem adnak el a tengerentúlon, hogy valami Hosztesz-clubban éljem le az életem?Ugye nem?Ez
nem igaz!Mindjárt elbőgöm magam és ez őt még csak meg se hatja?Hogy lehet ilyen kegyetlen
velem?Mit ártottam neki?Mindent megtettem amit kért!Első szóra ugrottam!Tanulás előtt még neki álltam, reggel takarítani mert ő
"nemtörödőmalányommal"elment ˝dolgozni˝!Mindig nagy piás volt és ez a gyerekek után mit se
változott.A bátyám és a nővérem már rég elmentek,de engem persze itt hagytak vele.Állandóan piszkáltak,mert néma vagyok és úgyse szólok vissza.Biztos azért akar lepasszolni annak a fickónak, hogy nyugodtan szórakozhasson!
07:57.3 perc.Félek.A légzésem rendszertelen.Elfogok ájulni.Anyám látta rajtam a rosszullétet, mert leöntött egy vödör vízzel.Csodás.Gyors megtörölt és
átöltöztett,új,tiszta,hófehér,térdig érő ruhába.
08:01.Kint,az ajtó előtt megállt egy kocsi.Kiszállt belőle valaki.Anyám kinyitotta az ajtót és kijött
velem.Az ügynök a nyakkendőjét
igazgatta,végignézett rajtam,majd intett anyámnak,
aki elindított utamon.Lehajtott fejjel,behunyt szemmel,lassan mentem az ügynökhöz.Az ügynök ajtót nyitott nekem,én beszálltam és még utoljára anyámra néztem.A szájáról még letudtam olvasni a
búcsúmondatát:Bye Bye Lévy.-Soha sem szerettem ezt a nevet.

Az út elég sokáig tartott,csak akkor ébredtem fel amikor megállt a kocsi.Az ügynök kiszállt és ajtót nyitott nekem.Milyen kedves.Biztos akar valamit.Egy sátoros terület felé mentünk,ahol egy csomó kisgyerek volt.6 vagy 8 évesek lehettek.Amikor beljebb mentünk már idősebbek voltak.15-20 év körüliek.A tábor végén egy nagyobb sátor állt.A sátorba belépve a széken egy dagadt disznót láttam,ahogy épp zabálja a sült csirkét,és egy még nagyobbat, ahogy fekszik az asztalon, mintha az ágyában aludna,nem tisztelvén az asztalok szerepét.A mellette lévő asztalnál egy fiatal,barna szemű,barna hajú,zöld egyenruhás,kb.velem egyidős fiú állt.Az ügynök megfogta a kezem és odavezetett.A csuklómra egy számot égettek.:2095.Elég fájdalmas volt kivárni a végét,de ezt követően az ügynök megint megfogta a kezem és kifele vitt a sátorból.Egy másik ügynök,egy kb.18 év körüli fiúval jött be a sátor ajtaján.Ahogy elment mellettem farkas szemet néztem vele.Az a mérhetetlen düh,ami a szemeiből sugárzott,képtelen volt elkerülni a figyelmem.Az ügynöke nem fogta a kezét.Tehát az enyém akar valamit.Ez már biztos.A sátorból kiérve visszaindultunk a sátoros terület felé.A "szobatársam" egy 17 éves lány lett,Acacia.Elmondta, hogy őt a munkából hozták el és megígérték neki, hogy a fizetését a családjának küldik és hetente,ami nem havi, mint az előző munkahelyén + sokkal több.Megkérdezte,hogy engem,hogy hívnak,de mivel néma vagyok,így tátognom kellett.Többször visszakérdezett, mert nem értette,de úgy ötödjére már sikerült rendesen leolvasnia a számról.Közölte velem,hogy ez így neki nem fog menni,ezt követően kiszaladt a sátorból. Úgy,ha az időérzékem nem csal,15 perccel később,visszajött egy papírral és egy tollal,amit fogalmam sincs honnan szedett.Megkért,hogy írjam le neki,honnan jöttem,mi a nevem(elfelejtette),meséljek a családomról és magamról.Nem sok mindent tudtam írni.Fél oldal lett.Odaadtam neki és ő elolvasta.Unalmasnak nevezett.Ez van,nem lehet mindenki izgalmas ember.Leoltotta a lámpát és elaludt.Rám unt.Szerintem én is megyek aludni.

Másnap 05:30-kor keltett Acacia.
Azt mondta,hogy munkaidő van és menni kell aláírni a jelenlétit.Mondom,hogy közmunkásnak hoztak.Azok csinálnak ilyet.Aláírtam a jelenlétit és kaptam egy ásót.Mostmár biztos,hogy közmunkás lettem.Kiosztották a reggelink.Fél órával később kimentünk a közeli erdőbe és kerestünk egy famentes övezetet.Olyan sok ilyet találtunk,hogy az már csodának mondható.Ez már nem is erdő.Az egyik ilyennél megálltunk és elkezdtünk ásni.Beleszúrtam az ásot a földbe és körbe néztem.Ahogy a körülöttem lévő emberek dolgoztak elkezdtem kételkedni abban,hogy közmunkások lettünk e vagy sem.Általában 2-3 ember szokott dolgozni,de itt mind a 11 jelenlévő(köztük én is)ássa az árkot.Ráadásul mind csupa újonc.Lehet ezért ilyen élénkek.Olyan könnyű kiásni a földet,mintha már egyszer ástak volna itt.Megkérdem róla Acaciát később.12:00-kor elmentünk enni.Végre.Már azt hittem éhen halok.Nem tudom mi volt az étel,de nagyon finom volt.Fél órával később visszamentünk ásni.Délben ebéd,majd 6 órával később vacsora,fél órával később fürdés.Külön a nők,külön a férfiak.Este elővettem a kis éjjeli szekrényből a papírt és írtam neki egy üzenetet,mert még nem volt itt.8 óra és még nincs itt Acacia.Ez gyanús.A naplója az asztalán,a cucca az ágyán.Akkor hol lehet?Reggel korán kelünk.
A felhőkből ítélve 9-10 óra fele járunk.Aggódom érte.

Másnap 5:30-kor keltett Acacia.
Biztos utánam jött be.Adott nekem egy új ruhát.Vajon mivel érdemeltem ki ezt a kék ruhát,ami ugyanúgy nézett ki,mint a fehér ruhám?Elmentünk aláírni a jelenlétit,de a tegnappal ellentétben nem kaptam ásót,hanem Acacia elvitt valahova.Kb.1 órát sétáltunk,mikor elértünk egy hatalmas épülethez.-Kövess!-szólt nekem.Az ajtón bemenve egy nagy,díszes,aranysárga falú térségbe léptünk.Olyan volt,mint az iskolák aulája.A falakhoz világosbarna színű székek voltak rakva,ahol 4 ember ült.Acacia elindult a székek felé,én követtem.Az egyik székre leültünk és vártunk.Kijött egy kb.19 éves lány és behívta a mellettem ülő 2 lányt.Pár perccel később kijött az egyik lány.A másik lány nem jött vele.Fél óra elteltével újra kijött a lány.-2095 és 1965.Ezek voltunk mi.Én a 2095,Acacia a 1965.A szobába belépésünk után Acacia elment egy másik lánnyal,engem pedig a behívós lány odavitt a baloldali ajtóhoz.Azt mondta nyissam ki és viselkedjek jól.Nem tudom mire értette,mindenesetre kinyitom az ajtót.Említettem egy dagadt disznót,aki az asztalon alszik?Nos..ez a dagadt disznó a parancsnok,aki már megint az asztalon alszik.A velem kb.egyidős fiú pont a másik szobából jött ki,a tekintetünk pedig egymáson ragadt.Kizárásos alapon épp túsolt,mivel csak egy törölköző volt rajta.Nagy katona lehet,ha ennyi idősen ilyen kidolgozott a teste.Odajött hozzám és bemutatkozott.Sajnos nem értem a nyelvet,amivel beszél és megmondani se tudom ezt neki.Nagy szerencsém van,hogy ő nem olyan mint Acacia.Elsőre megértette hogy néma vagyok,sőt még a nevem is és azt is hogy zsidó vagyok,ő meg német.Elment felöltözni a szobájába,miután végzett engem is behívott.Adott egy lapot és elkezdtünk beszélgetni.Kérdés kérdést követve válasz választ.Kérdezett a családomról,az iskolámról,a gyerekkoromról.Én is kérdeztem a családjáról,a gyerekkoráról.Addig-addig beszélgettünk,míg el nem fogyott a lap.Azt mondta üljek le az ágyra,ő hozz papírt.5 perccel később visszajött,de papír nem volt nála.Nyugisan ültem az ágyón,figyelve a mozgását.Egy picit már fájt a szemem,este fele járhattunk,mikor egy pillanatra lehunytam a szemem,majd éreztem hogy valaki hozzámér és leteper.Kinyitottam a szemem és a fiút láttam,ahogy készül megcsókolni.Próbáltam megrugni,kikerülni a szorításából és elfutni,de nem sikerült.Ha egyszer haza kerülök,már nem leszek tiszta.

Másnap 5:30-kor nem keltett Acacia,magamtól keltem fel.Mellettem a megerőszakolom feküdt.A selyem takaró az egész testét betakarta,csak a feje látszódott ki belőle.A cuccom a földön hevert.A szemem könnyezett a tegnap esti emlékektől,miközben felöltöztem.Lerúgta magáról a takarót és mindene...Megesküdtem,hogy bosszút állok.Az ágy azon részén,melyen én feküdtem egy vérfolt volt.Az ágy alatt kutakodtam,hátha találok egy fegyvert,vagy valamit,de csak a szőnyeg húzódott végig alatta,akárcsak az egész szobán.A fal mellett,az ablaktól jobbra egy szekrény volt.Barna színű,a fiókjai nem voltak zárva,s benne volt egy kés,mellette egy fekete kesztyű.
Ezzel...talán.Nyeltem egy nagyot,végülis egy kést szorongatok,aminek számtalan funkciói vannak.Köztük vágás,kenés és ölés.Képtelen vagyok megtenni.Gondoltam,míg nem emlékeztem vissza az estére.Lassan közeledtem felé.Az ágy előtt megálltam egy pillanatra.A rosszullét kerülgetett,a vérem felszökött az agyamba,legalábbis úgy éreztem,a kezeim remegtek,émelyegtem.Egy kósza pillanatra elvesztettem az eszméletem,és...ráestem.A kés beleállt a hátába.Kihúztam és újra beleszúrtam,majd megint és megint.Az ablakhoz mentem.A fiókban volt egy kendő,amivel letöröltem a vért.A ruhámra nem ment vér.Ilyenkor az emberek elhányják magukat,de ez nálam elmaradt.Csöndben kinyitottam az ajtót.A parancsnok az asztalon feküdt,könnyűszerrel elosontam mellette.A behívónő még nem volt itt.Senki nem volt itt.Futkároszhattam egyik teremből a másikba,senkinek nem tűnt fel,hogy eltűntem.Vissza akartam menni a táborba,de eltévedtem.Valamilyen gyár féleséghez tévedtem.Nem a tábor volt az,így hátat fordítottam,és tovább kerestem.2 órán belül megtaláltam a tábort.A feladatokat már kiosztották,így visszamentem a sátorba,ami előtt az ügynököm várt.-Hol voltál?-kérdezte,én vállat vontam.-Ha nem mondod nem tudom!-valószínűleg nem tud a némaságomról.Hogy tudassak vele így bármit is?-Elment valahova.-szólalt meg Acacia mellettem.-Ő?Az a ri***c!Ha lehetne itt és most bevernék neki egyet,de valahogy nincs meg a késztetés.Mintha csak ezt akartam volna a legelejétől fogva.Megölni valakit.-És hova?-kérdezett az ügynök,már megint engem.-Elvittem valahova.Felsőbb utasítás volt.És ezzel az ügynök le is lépett.-Mi történt?-írta a naplójába.Az egész storyt elmeséltem.-Megölted?-döbbent le a történet végén.-Újjlenyomat?-megráztam a fejem,majd rámutattam a kesztyűre.-Késen a vér?-újra fejem ráztam,elővettem a kendőt.-Jó.-dicsért meg,a kendőt pedig elvette.-Azt mondom,hogy éjfélkor eljöttél.A vér meg...női napok.Majd kérek nőicsomagot.
Itt hagyott úgy fél órára,majd visszatért egy szatyorral.-Jó.Ez itt a nőicsomag.Ami annyit tesz,hogy megjött.Apropó.Volt már meg?-kérdezte,én meg előhalásztam a múlt hónap eseményeit és rájöttem,hogy már volt ilyen.-Bólogattam.-Oké.Akkor tegyél be egyet.Formáját tekintve szárnyas volt.-Az előbb láttam erre kószálni az ügynöködet.Mit akar tőled?-törte meg a csendet Acacia,én vállat vontam.-Vigyázz vele.Veszélyes a magadfajta lányoknak.-Pont ő mondja?Húsos ajkak,Világoskék szemek,karakteres arcforma,vékony alkat,egyenes haj.És még én vigyázzak?-Ebédidő van.Gyere.-nyújtotta kezét Acacia,abban a pillanatban...megszólalt a vészriadó.Bejelentették hogy,valaki megölte a parancsnokhelyettes fiát.Amennyiben a gyilkos nem jelentkezik 2 napon belül,az egész tábor vallatásra számíthat!
-Ebből baj lesz.-rágta a szája szélét Acacia.-Te voltál nála utoljára,nem?-bólogattam.-Akkor téged vesznek elő elsőnek.

Maga volt utoljára bent?-kérdezte lekezelő hangon a vallató(behívós nő)-nem bólogattam.-Tudja,van egy ország.Abban az országban a hallgatás beleegyezést jelent.-zavarodott arccal néztem rá.-Más nyelvet beszélnek,mint mi.-állt fel a szemközti székből,s járkálni kezdett a teremben-A Himnuszuk gyönyörű.Megtestesíti a jelent s a múltat,elrejtve benne a jövőt-visszaült a székére.-Vallj színt!-emelte fel a hangját.-Te voltál az,aki megölte a parancsnokhelyettes fiát?-némán ültem a helyemen(némán nem nehéz).Jövendőbeli tetteim,még számomra is sötétnek bizonyultak.
-Nem.-tátogtam lesütve szemeim.
-Értem.Akkor küld be a következőt.
Kiengedett.Valahogy érzem,hogy még nincs vége.
-Na?Hogy ment?-támadt le Acacia,miután kiléptem az ajtón.-Jól?
-Nem.-tátogtam.-Leírom a táborban.
Visszagyalogoltunk a táborba,a sátrunkhoz,ahol újfent várt a fekete ruhás ügynököm.
-Már megint itt van?-suttogta Acacia.
-És most hol volt?-nézett Acaciára.
-Vallatáson.
-Bűnös?
-Nem!-orditott rá.-És most minek jött ide?-támadta le.Az ügynök azt válaszolta,hogy-Rutin ellenőrzés.Majd elment.Acacia megint elmondta,amit reggel.-Vigyázz vele!-a sátorba belépve egy új ruhát láttam az ágyamon.
-Hozott neked új ruhát,és új fehérneműket.-motyogta gúnyosan,majd elővett egy csomag papírt,és egy tollat.
Mindent leírtam neki.-Magyarország.Amikor kiakarták pucolni a törököket,engedélyt kértek,de sokáig hallgattak,így azt hitték beleegyeztek.Aztán kiderült,hogy nem.Megeshet,hogy holnap is kivallatnak,készülj fel rá.
Ezután,olyan történt,amire egyáltalán nem számítottam.
Vacsora idő volt,egymás mellett ültünk,mint mindig.A leves szörnyű volt,de megettem.-Valamit mondanom kell.-szólalt meg mellettem Acacia.-Befejezted?-a tányérja érintetlen volt.
A sátorban egymás mellé toltuk az ágyunk,és összekulcsoltuk a kezeink.Az arcán egy könnycsepp gördült végig.-Kirúgtak-közölte.-Holnap indulok.Innen 7 kilométerre lakom.-szívott egyet.-Vigyázz magadra.

Acacia tegnap könnyes búcsút vett tőlem.Azt mondta kirúgták.Ha én is kikerülök innen meglátogatom.Innen 7km-re lakik,nem lehet messze.A naplóját itt hagyta nekem.Hátul kezdjem el beleírni,ugye?De olyan kíváncsi vagyok mi lesz benne.Úgyse tudja meg mit csináltam.-Első oldal.Első nap.Ma kaptam egy új munkát.Jól fizet,a szerződésem 2 hónapos.Szükségem van rá!Anya gyógyszerei túl drágák.Ha minden igaz kapunk szállást,ételt,és este fürdés.A munkaköri leírás alapján a földeken kell dolgoznom.Ásnom,vízet hordanom,vetni-aratni.-Ennyi.Ez az első oldal.Nem olvasok bele többet a naplójába.Írom a sajátom.-220-as oldal.Az én történetem.Első nap vígan baktatok az úton,majd be az ajtón.Egy ügynök ült a kanapén és anyámmal beszélt.Mikor meglátott engem odajött hozzám.Méregetett,nézegetett,majd megszólalt-8 órakor érte jövök.Egész este nem aludtam.Másnap eljött értem és elhozott ide.Az első benyomásom az volt,hogy az ügynök akar valamit.A második, hogy a főnök egy dagadt disznó,aki mindig sült csirkét zabál,vagy egy még nagyobb,aki nem tiszteli az asztalok használatát.A csuklomra egy számot égettek.Az ajtó fele menet szemeztem egy fiúval.Dühös volt.A "lakhelyemen" egy lánnyal osztoztam,Acaciával.Megismerkedtünk.Másnap a közmunkával is megismerkedtem.Egy nap,azzal is sikerült erőszak útján megismerkednem.Én...megtettem.Olyan gyorsan történt minden.Véletlen volt.Másnap vállatás volt.Az ügynököm 2 napja zargat,eddig Acacia elküldte,de mostantól magam boldogulok.Nem tudhatom mit hozz a jövő.Lehet lecsuknak vagy kirúgnak engem is.Majd a sors eldönti.Az egyetlen kérdés,ami megfogalmazódik bennem az az,hogy...ha elmegyek innen,lesz e hely számomra odakint.

Másnap 5:20-kor keltem,hogy megírjam a naplót.
A hatodik nap.Acacia elment,10 perc múlva mennem kell dolgozni.A naplót jól el kell rejtenem,mert az ügynök állandóan a sátor közelében ólálkodik.Ha lenne nálam egy ásó,eláshatnám az ágy alá,este pedig kiszedném.Dehát nincs.Akkor marad a párna.
Letelt a 10 perc.Az aláíráskor furcsa szemekkel néztek rám.Kimentünk egy erdőbe fát vágni.
Teltek az órák.Eljött az ebéd.Ilyenkor Acaciával szoktam enni.A leves már megint rossz.A szemem már megint könnyezik.Erősnek kell maradnom!Mégha egyedül is maradtam!Acacia is erős volt,mikor nem volt senkije.Nekem is ez a dolgom!Eljött az est.A napló megírása után azt hittem aludhatok,de úgy tünik..rosszul hittem.Egy lövést hallottam a távolból.Az ember nem maradhat a helyén,ha valahol lövöldözést hall.Kinéztem a sátor nyilásán,de nem láttam senkit,csak egy menekülő 8-9 évest,aki a sátram előtt esett el.Megkérdeztem,hogy jól van e.-Menekülj.-nyögte ki meggyötört,halk hangon.A napló a sátorban van Acacia párnája alatt,amit az ágyamra tettem.Kivettem,felkaptam a kisfiút,és szaladtam a többi sátor felé.-Jól vagyok,letehetsz.-mondta a kisgyerek.Megragadta a bal kezem.A másikban a napló volt.Egy 4-5 fős csapathoz vitt.A fiú,akit az első nap láttam,ott állt teljes felszerelésben.Szeméből a düh sugárzott,mint az első nap.A kisfiú egy sátorhoz húzott.Elmondta kik ezek,és miért vannak itt,és hogy,miért hoznak el ide embereket.Az itt lévők mind zsidók,cigányok,romák,vagyis az emberiség"kitaszitottjai"ezidőben,akik senkinek nem hiányoznak.Egy kísérlethez kellünk,ahol tanulmányozzák az...emberi bőrt.Közölte,hogy innen nincs kiút,csak a halál,és,hogy most fellázadtak.Nincs kiút?Akkor Acacia...meghalt?

20:50 perc körül.Fájdalmasan,de megemésztettem,hogy Acaciát nem látogathatom meg élőként.20 perc telthetett el azóta,hogy elhozott a kisfiú a táborból.A dühös fiú és csapata elindult valahova.A fiú hozott ételt,de visszautasítottam.Képtelen lennék most enni.A sátorban összehuzott térdekkel elmélkedtem Acacia utolsó pillanataiban.Vajon szenvedett?Gyors volt vagy lassú?Mit kivánt az utolsó pillanatban?Fájt?Orditozott?A kisfiú folyamatosan böKdösött.Figyelhettem volna rá,minek?A családom eladott,a legjobb barátnőm meghalt.Minek figyeljek bárkire?A "fajunk" ellen van mindenki.A nénik kimennek a sátorból a többiekhez.Valami gyülekező van.A fiú próbál húzogatni.Menjek én is?Miért?Mi értelme van?Sehova nem menekülhetünk.Elkapnak,visszahoznak,és újra kezdik a kísérletet.Ez a jövőnk.Ez a sorsunk.Mivel érdemeltük ki ezt?Inkább széttárt karokkal támasztom a földet.A kezeim közé került...Acacia naplója?-Második nap.Ma kezdődik a munkanapom.Bele kell adnom mindent!Ha lehet fizetésemelést kapni akkor hajtanom kell.Az aláírás után 12-kor van nagyobb étkezés meg a vacsoránál.Addig csak kitartok.Éheztem már.Nem lesz gond. 

Harmadik nap.Tegnap egy erdőben voltunk,kiváncsi vagyok hova megyünk ma.
Este fele járunk.A fekete ruhás férfi,aki elhozott ide,velem ebédelt.

Negyedik nap.A fekete ruhás férfi reggel elvitt valahová.Egy palotának tűnik belülről.Azt mondta üljek le az egyik székre,ha mondják a számom menjek be.
Ötödik nap.A számom elmondása után odamentem az ajtóhoz.Egy nagy ajtó előtt álltam meg.Egy fehér köpenyes férfi nyitotta ki.Kísérletezett és ehhez kellettem.Mondjuk,azt,hogy mi is volt a kísérlet fogalmam sincs,de élveztem a beszélgetést.Tanultam is belőle valamit.
Hatodik nap.Lett egy "szobatársam".Úgy örültem neki,mintha meggyógyulna anyu.Végre nem leszek magányos.Leírhatatlan az az öröm,ami elönti a szívem.Nincs több magányos éjszaka,nincs több magányos ebéd,nincs több magamba beszélés.
Hetedik nap,reggel 5:20 körül.A lány,aki a sátortársam lett néma.Picit hazavágta az elvárásaimat,de boldog vagyok.Már amennyire lehet.
Nyolcadik nap.A barna hajú,barna szemű,szép,vékony sátortársam ma kezdi első napját itt nálunk.Gondjai lesznek,ezt előre érzem.
Kilencedik nap.A férfi,aki leszerződtetett úgy 5 óra fele eljött hozzám.Megint elkellett mennem a kutatóhoz.Ugyanazt csináltuk,mint a minap,csak volt ott egy test,amit...fel kellett boncolni.Mondanom se kell mennyire éreztem a hányingert a torkomban.De túléltem.Bár egy napomba tellett.Kaptam két új ruhát.Az egyik hasonló volt Lévyéhez,a másik csipkés volt és piros.
Tizedik nap.Odaadtam Lévynek a kék ruhát és elvittem a parancsnok irodájába,ahogy tegnap kérte a parancsnokhelyettes fia.Engem megint megkért,hogy menjek segíteni.
Tizenegyedik nap.Mikor végeztem visszamentem a sátrunkba,de Lévy nem volt ott.Abban a hitben éltem,hogy reggelre itt lesz.Elmentem az egészségügyi sátorba,mert fájdaltam a szemem és lehet ki kéne vizsgálni.Nem volt semmi gond,szerencsére.Csak annyit mondott feküdjek le hamarabb,mert állítólag keveset alszom.
Meglepetésemre nem jött,csak délben"haza".Az a pasi,aki elhozta ide,megint itt lófrál.Mit akar tőle?Bezzeg az enyém nem ilyen,de az övé állandóan itt koslat!Miután kivágtam az ügynökét a sátrunk elől megkérdeztem hol volt.Leírta mit is tett vele.Ha ezt tudom nem...de nem is volt választásom.Kezdett az idő az ebédosztás fele közeledni,így eldöntöttem,hogy megyünk enni,lelkisérülés ide vagy oda.A számításaim azonban egy fülsüketítő hang darabokra törte.Időközben észrevették,hogy meghalt a fiú.Megérdemelte!Bevitték lévyt "kihallgatni".Ez nehéz menet lesz.Mikor kijött az épületből,ahova mentünk tegnap is,rögtön letámadtam.A táborban folytattuk heves eszmecserénket,ami,abból állt,hogy leírt mindent a napló közepébe.Ez a pár lap,a mi kis mesénk részlege.Majd ha elolvasom néhány éven belűl,és elérek a közepéig,csak mosolyogni fogok.Semmi mást...csak mosolyogni.
Tizenkettedik nap.Tegnap nem volt szívem közölni vele a hírt,de ma muszáj lesz.Ez lesz az utolsó nap,amiről írni fogok.A napló hátuljába írj,légy szíves.Olyan aranyos mikor alszik.-a lapon látható még egy könnycsepp.-Mondd Lévy,ha meghalnék...készítenél nekem egy sírt?Na persze...

 Ennyi.A következő oldal üres.Ő nem tehet semmiről.Csak segíteni akart az anyjának.Miért halt meg ezért?!Még egy rohadt sírt se kapott!Az a dagadt disznó...biztos ő a főnökük,aki mindig az asztalon henyél.Már nem érdekel semmi.Csak az,hogy kicsináljam a rohadékot!A kisfiú próbál megállítani,de mennem kell!Valahogy el kell jutnom hozzá.Ég veled.-adtam ki egy vékonyka,halk hangot.-Hova mész?-kérdezte könnyes szemmel.-El.Ne kövess.-indultam el a sötétségbe.A körülöttünk lévő erdő egy része lángolt.A tábor felől jött.Sietősre vettem a dolgot,mielőtt lekésem a prédám.Mintha egy gyerekkori emlék jutott volna eszembe.Tényleg.Volt egy húgom.Vajon mi történt vele?Futás közben megláttam a fiút.Valaki pont..végzett vele.Elfordítottam a tekintetetem róla.Nem tántoríthat el semmi a célomtól.Megtalálom azt a disznót,mégha bele döglök,akkor is!Az épülethez érve nem láttam őröket,csak az ügynökömet.-Miért jöttél ide,Lévy?-kérdezett,nem válaszoltam.-Nem vagy néma,te is tudod.Olyan szép húgod volt.Miért ölted meg?-ekkor állt meg bennem először a pumba.A húgom,Mira.Kicsik voltunk.Én 6,ő 4.A hintában ültünk.Megkért,hogy lökjem meg.Én meglöktem.Csak löktem,és löktem,és löktem.Megállás nélkül.Egyre magasabbra és magasabbra ért.Már fájt ha meglöktem,így arrébb álltam.Sikított és sikított,míg abba nem hagyta.Akkor már egy hangot se hallottam.-Honnan...tudja?-tátogtam.
-Nem érdekes.Menj!-nyitott ajtót.-Ne is gyere vissza!-lökött be egy mozdulattal.A térdemre estem,ami nagyon fájt.Próbáltam talpra állni,de mindhiába.Nem volt más választásom,kúsztam előre.Az ajtó,ahonnan kijött a szőke hajú titkárnő,a kilincse most furán magasan van.Gugolószinten elérem,de felállni nem bírok.Fájdalmasan,de kinyitottam és beestem rajta.Adrenalin vagy az ideg,de mikor megpillantottam a nagy ajtót,könnyűszerrel felpattantam.Az asztal,ami egyenesen van az ajtótól,tele volt eszközökkel.Kés,valami nehéz fegyver és húsvágóbárd.A többi nem tudom mi.Nyeltem egyet,majd felkaptam a húsvágóbárdot,s elindultam az ajtó felé.Az ajtó nyikorgása,a dagadék asztal alatti tartózkodása egy pillanatra megtorpantott.Én..mit..csinálok itt?Tényleg...megfogom ölni?Valami folyadékszerű izét éreztem a bőrömön.A könnyeim kicsordultak.Az ölés gondolata megviseli a lelket,de most nem miatta volt.Eszembe jutott Acacia elvesztése.Az a fájdalom,azok a pótolhatatlan percek,amiket együtt töltöttünk.Ha elgurul a gyógyszer és győz a düh,nem gondolkozol semmin.Csak egy dolog lebeg a szemeid előtt.A bosszú.Ilyenkor előtör a pszichopata éned és nem érdekel semmi.Az arcod se nyújt túl megnyugtató látványt,mivel elég ijesztően hat a mosolyod.A pupilláid kitágulnak,a szád széles és vágyakozó állást vesz fel,a tested pedig magától,gondolkodás nélkül cselekszik.
Kevés,53 kilóval egy bő 90 kilós disznót nem tudsz eséllyel megölni.Azonban,ha..az a 90 kilós senkiházi..semerre nem mozog...csak a kezedre játszik.Mondjuk..azért,amikor célba vettem a kezét...elhúzta.Ezzel csak még jobban felhúzott!Minek ellenáll!?Akkor kellett volna ezt tennie,mielőtt belevágott volna ebbe a kísérletbe!Minek kell feszegetni az emberi test miben létét?!Tényleg.Emberi test.Vajon ő...milyen belülről?Úgy megnézném.Olyan..érdekfeszítő.Milyen is belülről az ember?Ha részletesebben belenézünk, megtudhatjuk miért is élünk?De előtte lassan közelítsünk felé,hadd féljen a nyomorult.Hadd bögjön a falnak támaszkodva,hadd féljen,folyjon össze taknya,nyála!Aztán,amikor...már ott állsz előtte...szépen..lassan végzel vele.Első a láb,hogy megbénítsd egy életre,majd a kéz,hogy képtelenné tedd az érintésre,s végül a gyomra,hogy elvedd tőle..az életet.Ezt érdemli ez a sz@rházi!Viszont én...nem süllyedek erre a szintre.Nem veszem el a későbbi fájdalmait,csalódásait,szenvedéseid.Inkább itt hagyom,hogy megbolonduljon.Egyedül...egy bezárt szobába.
-Megtetted?-kérdezte az ügynök.
-Nem.
-Értem.
-Apa.
-Mondd.
-Miért hoztál ide?
-Mert ez a feladatom.
-Te is tudod,hogy nem ezért.
-Igazából-nézett a szemembe-,nem akartam,hogy anyádnál maradj és ő elrontson.
-Ezért hoztál el meghalni?
-Azt nem engedtem volna.Soha!
-Akkor...elválunk?Nem akarlak többet látni!
-Ha ezt akarod.
-Igen.Ezt.-indultam el az erdő felé.-Papa.-néztem vissza.-Köszönök mindent neked.-mentem el az erdő irányába.Ez volt az én történetem.E napok leforgása alatt ismertem meg az apám,más embereket és...a legszebb nőt a világon,Acaciát.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 25
Heti: 94
Havi: 386
Össz.: 60 476

Látogatottság növelés
Oldal: Lévy története
Anime,manga,játék,zene stb - © 2008 - 2024 - writings.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »